Válogatás Shaikh ‘Abd al-Qādir al-Jīlānī ’A láthatatlan megnyilvánulásai’ művéből: 1-6 beszélgetések

„Saját énjéből távozva, be a Mestere munkájába, most nem lát mást, csak azt a Mestert és munkáját, és nem hall és érzékel semmilyen más forrásból. Ha egyáltalán érzékel, ha tényleg hall és tanul, a Mestere beszéde az, amit hallgat, és az Ő tudása az, amit megismer.”