Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Nos, az ISTENnel és néhány Buddha Királlyal korábban folytatott beszélgetés, találkozó és tanácskozás miatt… Szóba került a biztonságom az erdőben, ezért azóta valamivel elővigyázatosabb lettem. Valójában többnyire tíz méternél messzebbre nem megyek, még sétálni, gyalogolni sem. Így többnyire biztonságban vagyok. Vannak nagy állat-személyek, például nagy szarvas-személyek és más termetesebb lények, de az állat-személyek nagyon szelídek velem. Talán rám néznek, vagy néhányszor meghajtják a fejüket, aztán távoznak. Semmi gond. A tanácskozás óta azonban valamivel tudatosabban figyelek a saját környezetemre. Ezért jobban odafigyelek. Tegnap este, épp azután, hogy ISTENNEL elkezdődött a konferencia, valami zajt hallottam kint és a szívem egy kicsit ugrált. Aztán elmentem. Kértem engedélyt, hogy kijöhessek a meditációs helyemről, és kinyissam a sátor cipzárját, hogy megnézzem, van-e odakint valami, amivel óvatosnak kellene lennem, vagy el kellene kerülnöm. Világítottam a zseblámpával, de utána nem volt semmi. Később többször is hallottam zajt. Azelőtt nem igazán figyeltem oda, ISTENNEL beszélgettem. És miután megnéztem a zseblámpával, több zaj volt, mintha valami megérintené a sátramat – olyan hang volt, mint amikor a műanyaghoz érnek, de nem volt túl hangos, nem volt túl erős. Néhány nappal ezelőtt, amikor erősen esett az eső, és valami, talán apró ágak vagy ilyesmi – hullott a sátorra, az is zajt csapott, meg minden. De tudtam, hogy az csak az eső és a szél volt, ezért nem néztem utána, és nem történt semmi. De tegnap éjjel valami más volt. Szóval, egyfajta heves szívdobogásom volt. Kicsit dobogott a szívem. Megnéztem, de semmi sem volt ott, úgyhogy nem ellenőriztem újra. Aztán egy órával később jött a kedves róka-személy. Róka. Ennyi időbe telt neki, hogy ideérjen hozzám. Gondolom, az erdő túloldalán él, és sokáig tartott, mire ideért, főleg éjszaka. Az erdei út nincs aszfaltozva vagy ilyesmi, és azt gondoltam: „Ó, szegény róka-személy.” Nagyon együttérzek vele, mert nem könnyű így éjszaka az erdőben járni. De azt hiszem, ez az ő életük. Leginkább éjszaka járnak, messze az emberek házaitól, mert félnek az emberektől. Minden jót kívánok neki, amiért ilyen szívességet tett nekem, hogy eljött ilyen messzire a sötétben, hogy elmondja, itt biztonságban vagyok: „Ne aggódj!” Nem, azt mondta: „Ne félj” – „Ne félj. Itt biztonságban vagy.” Ennyit mondott. És bármi mást mondtam, az a vele folytatott beszélgetésemből származott. Én is kíváncsi voltam. Csak beszélni akartam vele, hogy baráti kapcsolatot alakítsak ki. De fél óra múlva elment; a sátram körül járkált – nem a sátram mellett, a sátram körül, hanem messze, több méterre tőle, és fél órán át sírt. Aztán elment. A szívem összeszorult. Annyira sajnálom. Ez egyáltalán nem az ő hibája. Ha nem lennének negatív lények, akik uralják ezt a bolygót, és az emberek viselkedését és intelligenciáját, akkor ő nem zuhant volna egy róka-személy életébe. De annyit fogok segíteni neki, amennyit csak tudok, hogy felgyorsítsam a megszabadulását. Szegény róka-személy. Annyira sajnálom. Annyira sírt, és a szívem annyira fáj, nagyon fáj. Nem hibáztattam őt. Nem hibáztatom őt. Soha nem fogom hibáztatni, mindegy, mi lesz belőle, akár sikerrel jár a spirituális törekvésében, akár nem. Csak szeretetet és együttérzést érzek iránta, semmi mást. Gondolom, a sátramon kívülről hallatszó zajok miatt érzett aggodalmamat ő is megérezte, és ezért jött, hogy megvigasztaljon. És ez nekem elég. Nem érdekel, mit tett. Nem érdekel, milyen rosszat tett velem több mint 200 évvel ezelőtt. Csak hatalmas szeretetet érzek iránta, hatalmas hálát, és túl sok együttérzést és szomorúságot iránta, a sorsa miatt, a szerencsétlen bukása miatt. De egyre jobban halad a spirituális gyakorlásában. Ő jó. Sok mágikus ereje van, hogy jobban életben maradhasson az ő helyzetében és a vadonban. Ezért kevésbé aggódom érte. Csak nagyon, nagyon sajnálom. Bárki megsajnálná őt – ilyen hatalmas zuhanás, az emberi lét magasságából egészen odáig, hogy kénytelen legyen sebezhető róka-személyként élni az erdőben. Ennyi. Először nem jutott eszembe semmi, de miután egy kicsit pihentem, úgy gondoltam, akár el is mesélhetem nektek ezt a történetet. Talán valamilyen módon hasznos lehet nektek, hogy a szívetekben, a belső énetekben megvizsgáljátok, hogy vajon mindent megtesztek-e ahhoz, hogy megmentsétek magatokat egy hasonló helyzetből. Nem is minden róka-személynek lehet olyan szerencséje, hogy emlékezzen arra, amit a beavatás során tanult, és felemelje magát egy magasabb evolúciós szintre. Persze ő imádkozik is minden nap. És többnyire vegán. Nos, kivéve néhány halott, száraz gilisztát. Hű, épp most mondta el nekem. Meglepetés. Nagyon jó, nagyon jó. Látjátok, így tudja folytatni a gyakorlást. Ha valaki más lenne, talán még mélyebbre zuhant volna, például visszatért volna az állat-személy húsának fogyasztásához, vagy visszatért volna valami káros dologhoz, vagy gonosz dolgokhoz, ahogyan a szokások arra késztették volna. Akkor valószínű még az a szerencse sem lenne meg neki, hogy élő róka-személlyé váljon, hanem talán a pokolban kínoznák. Még ha meg is tudnálak menteni a pokolból, az hosszú, hosszú, hosszú, hosszú szenvedéssel járna, és már eddig is sok, sok, rengeteg szenvedésen mentél keresztül. Szóval kérlek, vigyázz magadra, becsüld meg azt a szerencsédet, hogy beavatást nyertél a Quan Yin meditáció szent gyakorlati útjába, amihez talán trillió és gazillió évig, vagy eonokig nem jutnál hozzá. Mindenki tudja ezt. Ezt a Mennyben mindenki tudja. De nem minden ember tudja ezt. Ez nagyon szánalmas helyzet az emberek számára. És néha egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást miattuk. Soha nem tudtam abbahagyni, hogy minden erőmmel, legjobb tudásom szerint próbáljam emlékeztetni őket arra, kik ők valójában, és hogyan térhetnek vissza saját igazi, dicsőséges, gyönyörű, békés, szabad Mennyei Otthonukba. Megteszem, ami tőlem telik és minden jót kívánok nekik. Az állat-személyek még intelligensebbek is az embereknél a spirituális értékek és az emberi élet értékessége tekintetében. Emberi testtel rendelkezni az egyik legjobb dolog, amivel rendelkezhetsz az Univerzumban azon kívül, hogy megvilágosodást nyerj egy élő, spirituálisan magasan fejlett Mestertől, amely által garantáltan elnyerheted a megszabadulást és a szent életet – természetesen, ha gyakorolsz. Vagy legalábbis nem rágalmazod azt a Mestert, nem pletykáltok, nem hazudtok, nem mondotok mindenféle dolgokat, ahogyan azt néhány szerzetes tette Âu Lạc-ban (Vietnamban). Nem Âu Lạc-ban (Vietnamban), Âu Lạc-ból (Vietnamból) származó, vagy talán néhányan még mindig Âu Lạc-ban (Vietnamban) vannak. Hadd emlékeztesselek, szerzetesek, hogy nem szabad pletykálnotok. Ez az egyik előírásotok. Nem mondhattok olyan dolgokat, amelyek nem igazak, csak azért, hogy másokat lejárassatok, ahogyan velem tettétek. Még ha pletykálni is akartok, utána kell járni, hogy ez a pletyka igaz-e vagy sem. A szándékos hazudozás még rosszabb. A pokolban levágják a nyelveteket, ezt tudjátok. Buddha sok mindent tanított arról, hogy az emberek hogyan szenvednek a pokolban, ha nem tartják be erényesen a szabályokat – pusztán azért, hogy jó ember legyen, nem is beszélve arról, hogy szent legyen. Még a világi emberek számára előírt Öt Szabályt is szinte mindegyiket megszegtétek. Cselekedeteitekkel, beszédeitekkel– ez teljesen egyértelmű. Nem tudom biztosan, hogy volt-e szexuális visszaélésetek, mert az túl magánjellegű ahhoz, hogy bárki tudjon róla. Te magad nem is vallanád be. De sok mindent mondtatok– nem tudom, mit mondtatok mindenki másról –, de azok a dolgok, amiket rólam mondtatok, mind tévesek, teljesen, 360%-ban tévesek. Ilyesmit soha nem lenne szabad említenetek. Még ha igaz is lenne, akkor se pletykáljatok így, hogy az egész világ megtudja valaki más gyengeségét, hacsak nem beszélsz azzal a személlyel, és nem derül ki, hogy mindez igaz, és hogy az a személy bevallaná, és azt mondaná: ez, az, pontosan így van. De tudjátok, a katolikus egyházban lehet, hogy sok más hibát elkövethetnek, de ezt nem követik el. A híveik eljönnek hozzájuk, hogy meggyónják nekik a saját bűneiket. Soha nem szabad kifelé elmondaniuk. Soha nem tették. Eddig még nem láttam olyan papot, aki elmondta volna egy gyónó híve bármilyen magánjellegű problémáját vagy bűnös cselekedetét. Van egy gyóntatófülkéjük, ahol csak a pap és a gyónni akaró hívő van jelen, csak ők ketten, ennyi. És a pap soha nem nyitná ki a száját, hogy bármit is elmondjon a hívő gyónásáról. Hogyan mondhatnak hát a buddhisták olyan dolgokat, amelyek rontják a hírnevüket? Ráadásul anélkül, hogy egyáltalán ellenőrizték volna, mennyire igaz vagy mennyire hamis az a dolog. Látjátok ezt? Remélem tehát, hogy mától kezdve, az én figyelmeztetésemre, nem fogjátok ezt többet tenni, mert ez nagyon rossz nektek, nagyon-nagyon rossz nektek. Átveszitek azoknak az embereknek a karmáját. És tudjátok, hogy nekem olyan hatalmas, óriási karmám van az egész világ karmája miatt. Kérlek, ne legyetek olyan ostobák, hogy átvegyétek a karmámat. Ez mindig készen áll. Ha hozzám értek, azonnal átadódik nektek. Így. Nem is a fizikai testem érintésére gondolok, hanem bármire, ami hozzám kapcsolódik, az életemhez, bármi, legyen az jó vagy rossz, igaz vagy hamis, az mind hozzád fog kerülni. Szóval kérlek, légy óvatos. Ne pletykáljatok rólam. Őszintén szólva már nem érdekel a hírnevem, mert nem harcolhatok mindnyájatokkal, szerzetesekkel és világiakkal, túl sokan vagytok. De ez balszerencsét is hoz a hazátokra, Âu Lạc-ra (Vietnámra). Értitek? Bármi rossz, az rossz lesz nektek, és rossz lesz a rokonaitoknak, a barátaitoknak, a családotoknak, az országotoknak. Ezért – ha jól emlékszem – már majdnem kétszer is konfliktusba keveredtek Kínával, csak fenyegetőzés. És volt egy másik probléma Kambodzsával. Ezt sikerült rendezni, amennyire a Menny megengedte nekem, de Ők nem mindig engedik ezt meg. Nagyon szeretem Âu Lạc-ot (Vietnám). Szeretem a nyelvet. Szeretem az embereket. Ti pedig, ez a csoport, kárt okoztatok, bemocskoltátok Âu Lạc (Vietnám) hírnevét. Ezt nem kellett volna tennetek. Photo Caption: „Sétálj egyet, élvezd az ISTEN- SZERETETET a teremtésén át!”
